Kétoldalú rajz: önszabályozás a trauma helyreállításához

Az elmúlt néhány évtized akut és ismétlődő traumatikus eseményeinek túlélőivel való együttműködés során mindig különösen tudatában vagyok az egyének önszabályozó képességeinek kezdetben és közös munkánk során. Önszabályozás Jelenleg mindenütt használt kifejezés, amely nemcsak az impulzusok irányításának képességét írja le, hanem azt is, hogy képes legyen megnyugtatni és megnyugtatni a test stresszre adott reakcióit. Az affektív, érzékszervi és szomatikus válaszok modulálásának képessége befolyásolja az összes működést, beleértve az érzelmeket és a megismerést is. Utal az agy végrehajtó funkciójára is, amely vezérli az impulzusokat, szükség esetén késlelteti a cselekvéseket és szükség esetén elindítja azokat, még akkor is, ha az ember nem akarja.

A legegyszerűbb meghatározás szerint a bilaterális egyszerűen „két fél bevonását” jelenti. Az érzékszervi integráció gyakran társul kétoldalú technikákkal, amelyek a foglalkozási terápiában megtalálható módszereken keresztül segítik az egyéneket a specifikus érzések megszervezésében. A pszichológiai traumából eredő jóvátételi folyamat során a kétoldalú ingerlés vagy mozgás különféle formái hatásosnak tűnnek a félgömb kereszteződésének az agyban való részvételében (Shapiro, 2001) és a művészetterápiában, valószínűleg azért, mert összekapcsolja a „gondolkodást” és az „érzést” ( Malchiodi, 2003/2011) a művészetalkotásban részt vevő szenzoros folyamatokon keresztül. Úgy tűnik, hogy ezek az alkalmazások hatással vannak a traumás események gyógyulására, mivel sok ember számára a limbikus rendszert és az agy jobb agyféltekéjét a tényleges tapasztalatok vagy a traumával kapcsolatos emlékek hiperaktiválják. Röviden, a kétoldalú stimuláció során fellépő specifikus folyamatok segíthetnek a test és az elme szabályozásában, ezáltal lehetővé téve az explicit memória és az implicit memória összekapcsolását.

A kétoldalú rajz egy megtévesztően egyszerű, művészeten alapuló tevékenység, amely legalább az 1950-es évek óta létezik, és kamatoztatja a ringatáshoz, gyalogláshoz, kerékpározáshoz vagy doboláshoz hasonló önszabályozó tulajdonságokat. Egyes művészetterápiás szakemberek a kétoldalú rajzot „két kézzel írt firkálásoknak” nevezik, mert a szándék nem feltétlenül egy adott kép elkészítése, hanem ehelyett, hogy mindkét kezüket krétákkal, pasztellekkel vagy más könnyen manipulálható művészeti anyagokkal spontán rajzolásba vegyék. Sok művészeti és kifejező művészeti terapeutához hasonlóan én is ezt a tevékenységet évtizedek óta alkalmazom, és a főiskolai művészeti tanfolyamokon megtanultam, hogy „fellazuljak”, mielőtt elkezdtem rajzolni vagy festeni. Florence Cane (1951) egyike a sok korai művészetterápiás szakembernek, akik összefüggést figyeltek meg a szabad formájú gesztusrajz papíron, a mozgásban rejlő kinesztetikus érzék és az élmény megtestesült tulajdonságai között. A 20. század közepén gyermekekkel és felnőttekkel végzett munkájában Cane feltételezte, hogy fontos az egyéneket olyan mozdulatokkal bevonni, amelyek túlmutatnak a kéz használatán, hogy az egész testet természetes ritmusokba vonják be. Különösen nagy lengő mozdulatokra utal, amelyek a váll, a könyök vagy a csukló részéről érkeznek, hogy ne csak felszabadítsák a kreatív kifejezést, hanem helyreállító képességgel is működjenek, hogy támogassák az egészséges ritmust a testben és az elmében. Más szavakkal, ezeket a ritmikus mozgásokat a levegőben gyakorolhatjuk, majd később rajzanyagokkal papírra helyezhetjük.

A terapeuták visszhangozzák Cane megfigyeléseit az expresszív művészet klinikai alkalmazásában az egyénekkel, az egyszerű firka több változatát alkalmazva traumák esetén és kétoldalú rajzolási módszerekkel (McNamee, 2003) nemcsak az önszabályozáshoz, hanem a trauma feldolgozásához is (Malchiodi, sajtóban) ; Urhausen, 2015). A kétoldalú rajzolásnál feltételezzük, hogy mivel mindkét kezét összekapcsolják, az agy mindkét féltekéje stimulálódik. Ez a koncepció tükrözi Shapiro szemmozgás-szenzitizáció és újrafeldolgozás (EMDR) (2001) kezelésének modelljét, amely kettős figyelem-stimulációt foglal magában, és egy olyan gyakorlati szakemberből áll, amely kétoldalú szemmozgásokat, koppintásokat és hangokat tesz lehetővé érzékszervi jelekként az egyén számára. A traumatikus elbeszélésekkel kombinálva úgy gondolják, hogy vizuális, hallási vagy tapintási jelek segítik az egyént azáltal, hogy a jelenre irányítják a hangsúlyt, nem pedig arra, ami a múltban történt. Míg a kétoldalú rajzolási módszerek alkalmazása és a művészeti kifejezés integrálása az EMDR gyakorlatába hatékonynak tűnik, ezeknek a művészetalapú alkalmazásoknak a nagy részét bizonyítékokon alapuló kutatások nem magyarázták meg alaposan, és csak kis léptékű megfigyelési tanulmányokkal mutatják be az előzetes hatékonyságot és esetpéldák.

Úgy gondolom, hogy a kétoldalú rajz, segítő szakember vezetésével, egyszerűen önszabályozási módszerként hasznos. Különösen megalapozó technikaként vezethető be, mert újszerű, nem fenyegető, mégis megtestesült tapasztalat a legtöbb egyén számára. Kifejező művészeti beavatkozásként a kétoldalú munka is megtestesült folyamat lehet, különösen akkor, ha az egyén merész gesztusokkal és nagy izomcsoportokkal alkot; a zene emellett különféle ritmusok révén fokozhatja és elmozdíthatja az élmény dinamikáját, amelyek kinezetikai szinten stimulálják és elkötelezik az embert.

A traumareakciókkal végzett munkám során azt tapasztalom, hogy a kétoldalú kifejező munka mindkét egyénnél hasznos, akik könnyen hiperaktiválhatók (harcolnak vagy menekülnek), vagy hajlamosak reagálni a szorongásra fagyásválasszal; ezeknek az egyéneknek gyakran szükségük van mozgásra vonatkozó tapasztalatokra, hogy csökkentsék csapdába esett, visszahúzódó vagy disszociált érzésüket. Ha két kézzel egyszerre nyomokat vagy gesztusokat tesz a papírra, akkor a figyelem elmozdulást eredményez a test szorongó érzéseitől egy másik, cselekvésorientált és önhatalmú fókusz felé. Kihasználja azokat a megtestesült, önmagát megnyugtató élményeket, amelyeket Cane eredetileg csaknem hét évtizeddel ezelőtt figyelt meg, és kihasználja a „mindkét oldalra rajzolás” erejét, hogy megváltoztassa saját belső ritmusát az önszabályozás és a jólét érdekében.

Légy jól és rajzolj az agyad mindkét oldalára,

Cathy Malchiodi, PhD

© 2015 Cathy Malchiodi

www.cathymalchiodi.com

Hivatkozások

Cane, F. (1951). A művész mindannyiunkban . London: Thames és Hudson.

Malchiodi, C. (sajtóban). Traumára alapozott kifejező művészeti terápia . New York: Guilford.

Malchiodi, C. (2003/2011). A művészetterápia és az agy. C. Malchiodi-ban (szerk.), Művészetterápia kézikönyve (17–26. o.). New York: Guilford.

McNamee, C. 2003 Kétoldalú művészet: A szisztémás integráció és egyensúly megkönnyítése. A művészet a pszichoterápiában, 30 (5): 283-292. DOI: 10.1016 / j.aip.2003.08.005

Shapiro, F. (2001). A szemmozgás deszenzibilizációja és újrafeldolgozása (EMDR) . New York: Guilford.

Urhausen, M. T. (2015). A szemmozgás deszenzibilizációja és újrafeldolgozása (EMDR) és művészeti terápia traumatizált gyermekekkel. C. Malchiodi-ban (szerk.), Kreatív beavatkozások traumatizált gyermekekkel (45-74. o.). New York: Guilford.

Ez a bejegyzés egy kivonat a készülő Trauma-Informált Kifejező Művészeti Terápiából, C. Malchiodi, Guilford Press © 2016 és a www.guilford.com Kreatív Művészetek és Játékterápiák sorozat része.