Betegsé tehetnek-e bennünket a jövedelemegyenlőtlenségek?

Ehhez a vendég bejegyzéshez Yehsong Kim, az USC Pszichológiai Osztály Klinikai Tudomány programjának végzős hallgatója járult hozzá.

Ha valaha is járt New Yorkban, akkor kétségtelenül csodálkozott azon, hogy mindenféle ember megdörzsöli. A tornyosuló felhőkarcolók árnyékot vetnek az apró bodegákra. Megfigyelhet egy ugyanabban a sorban álló befektetési bankárt és egy középiskolást, hogy ebédre megfogjon egy szelet pizzát. Jól öltözött öregasszonyok, papsági tagok és ügyvédek fürgén járnak hajléktalan emberek mellett, némi változtatást kérő jelekkel. A boomboxos gyerekek tömött metrókba csapkodnak, és változásokért táncolnak, miközben a felnőttek szándékosan figyelmen kívül hagyják az 1990-es évek hip-hopjának hangos hangjait azzal, hogy a telefonjukat bámulják. Ez a város olvasztótégelye csoda, és mégis, az utcákon fellépő halvány vizeletszag, a házon kívüli több tíz hajléktalan ember, a rendőrautó-szirénák örök hangja e sokszínű város kevésbé vonzó tulajdonságára utal. New York City az egész országban uralkodó jövedelmi egyenlőtlenség karikatúrájának tekinthető: Donald Trump ugyanabban a háztömbben lakik, mint a park padján alvó férfi. Bár zavaró lehet, mi köze ennek valójában magához? Nos, ezek az egyenlőtlenségre emlékeztető betegségek lehetnek.

De hogy lehet ez? A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint az USA egy főre jutóan sokkal többet költ, mint bármely más ország (átlagosan 9 892 dollár volt 2016-ban), a következő legnagyobb kiadású ország, Svájc csaknem 2000 dollárral kevesebbet költött, mint USA Nos, ezzel a magas árcédulával az USA-nak a világ legegészségesebb országának kellene lennie, igaz? Rossz. Az Egyesült Államok tucatnyi ország mögött van a várható élettartam és a különféle egyéb egészségügyi eredmények tekintetében, és ennek oka lehet a magas jövedelmi egyenlőtlenségünk, vagy a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig terjedő jövedelemrés.

Bár minden ország legszegényebbjei kétségtelenül viselik az egészségügyi egyenlőtlenségek legnagyobb részét, Lochner és munkatársai által végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség mindenkinek árt, nemcsak a legszegényebbeknek. A népesség egészségi állapotával foglalkozó tanulmányok százai találták meg ezt a kapcsolatot a magasabb jövedelmi egyenlőtlenség és a rosszabb egészségi állapot között az országok között, valamint az állam, a megye és a tartomány szintjén. Wilkinson és Pickett 155 tanulmányából kiderült, hogy nagy többség (70%) azt sugallja, hogy a nagyobb jövedelmi különbségekkel rendelkező társadalmak egészsége rosszabb. Ebben a felülvizsgálatban azt is megállapították, hogy 21 gazdag ország között a GDP önmagában nem volt összefüggésben a várható élettartammal, míg a jövedelmi egyenlőtlenség volt, ami arra utal, hogy a gazdagabb országok között az egyenlőtlenség, nem pedig a nemzet teljes vagyona befolyásolja a várható élettartamot. Ezenkívül a jövedelem egyenlőtlensége a társadalomban nemcsak a várható élettartammal, hanem más egészségügyi problémákkal is összefügg, ideértve a mentális betegségeket, az elhízást és a csecsemőhalandóságot.

Ez a hatás érdekes módon úgy tekinthető, hogy az országok megszüntetik vagy növelik jövedelmi egyenlőtlenségi résüket. Például Japán és az Egyesült Államok a második világháború után megfordult a jövedelmi egyenlőtlenségek nemzetközi rangsorában, és kitalálta a várható élettartam rangsorában is. A második világháború után az Egyesült Államokban jóval alacsonyabb az egyenlőtlenség és magas a várható élettartam, míg Japánban az egyenlőtlenségek és a várható élettartam alacsonyabb. De az 1980-as évek végén Japán a világ egyik legegyenlőbb országává vált, és később az egyik legmagasabb várható élettartammal rendelkezett. Az Egyesült Államok ezzel szemben az 1960-as évek végétől kezdve egyre egyenlőtlenebbé vált, hogy a fejlett országok között napjaink egyik legegyenlőtlenebb társadalommá váljon, és nem meglepő, hogy a várható élettartam jelentősen elcsúszik a többi országhoz képest.

Tehát a jövedelem egyenlőtlensége hogyan hozza létre ezeket az egészségügyi problémákat? Kawachi és munkatársai által végzett tanulmány megállapította, hogy az egyenlőtlenség társadalmilag maró hatású, és a nagyobb egyenlőtlenségű országokban több erőszak, alacsonyabb bizalom és alacsonyabb társadalmi tőke jellemzi azokat a közösségi szintű szerveződési jellemzőket, amelyek lehetővé teszik az együttműködés számára, hogy segítsék egymást, például a polgári részvétel és bizalom az idegenek iránt. Ezt nem túl nehéz elképzelni. Ahogy a gazdagok egyre gazdagabbak és a szegények egyre szegényebbé válnak, a bizalmatlanság növekszik, a bűnözés aránya emelkedik. Az emberek most már mindig zárva tartják az ajtóikat; óvakodnak másoktól, miközben éjjel élénken járnak az utcákon. Ahogy növekszik a bizalmatlanság, úgy növekszik a stressz is, ha egy idegenrel találkozunk. A társadalmi támogatás csökken, a baráti szomszédok és a kedves idegenek hálózata szűkül. Ezek a szociális stresszorok, mivel a mindennapi élet részévé válnak, csökkentik az immunválaszt, megemelik a vérnyomást, befolyásolják a hormonokat, rontják a memóriát, növelik a depresszió kockázatát, ami rosszabb egészségi állapothoz vezet, és hosszú távon megnő a halálozás kockázata.

Szóval, mit jelent ez a nyomasztó kutatás? Nem minden rossz hír: Valójában, ha félig tele van a pohár, ez reményteli hír, mert a jövedelmi egyenlőtlenség nem rögzített . A kutatás egyértelmű irányt ad a politikai döntéshozóknak. Ez azt mutatja, hogy a pénzünk egészségügyi ellátásba történő befektetése önmagában nem és nem fogja továbbra is a jobb egészségügyi eredményeket előmozdítani. Míg az egészségügy kritikus fontosságú a jó egészség szempontjából, a társadalmi méltányosság is. Az Egyesült Államok lemaradt más fejlett országoktól a közjavak kiadásaiban, minden állampolgárának ártva. A méltányosság elérése mindannyiunkat felkelt, hogy egészségesebb állampolgárokká váljunk.

Tehát mit tehetünk? Nos, ha a jövedelem egyenlőtlensége károsítja egészségünket a társadalmi tőke csökkenésével, akkor a közösség bizalmának felépítésén dolgozhatunk. Csatlakozzon egy közösségi kerthez, vagy kölcsönözzen egy csésze cukrot a szomszédtól. Ha változatos városban él, törekedjen a szomszédokkal való találkozásra a társadalmi-gazdasági spektrum egész területén. A bizalom kiépítésével és a félelmeink csökkentésével építjük társadalmi tőkénket. Felhívhatja képviselőit, vagy csatlakozhat egy helyi érdekképviseleti csoporthoz. Ha még soha nem voltál politikailag aktív, és ez félelmetes feladatnak tűnik, akkor itt a nagyszerű alkalom a demokráciánkban való részvétel megkezdésére, mivel egyre többen teszik ezt először. Az internet hatalmas forrásokkal virágzik. Egyszerűen megkérdezheti a Google-t vagy a Sirit: "Hogyan léphetek kapcsolatba a helyi képviselőmmel?" és indulj.