Az irigység antiszociális viselkedéshez vezet?

Míg a féltékenységet „zöld szemű szörnyetegnek” nevezik, az irigységet gyakran idomítónak, ártatlanabb párjának tekintik. Ezért viszonylag kevés kutatást végeztek az irigység következményeiről. A meglévő tanulmányok azt sugallják, hogy az irigység az alacsonyabb személyes jóléthez kapcsolódik, azonban kevés kutatás vizsgálta az irigység interperszonális következményeit (Behler, Wall, Bos és Green, 2020). Behler és mtsai. (2020) így egy sor kísérletet végzett annak megértésére, hogy az irigység okozhat-e interperszonális kárt. Az irigység hatásainak tanulmányozása mellett a kutatók a hálát is megvizsgálták, amelyet az irigység ellentéteként lehet felfogni, tekintve, hogy egy hálás ember értékeli azt, ami már megvan, míg egy irigy ember azt akarja, amivel mások rendelkeznek.

1. tanulmány

Az első tanulmányban a kutatók etnikailag sokszínű mintát vettek fel az USA keleti partvidékén található egyetem 143 egyetemista részéről. A laboratóriumban a résztvevők olyan irtási feladatban vettek részt, amelynek célja irigység, hála vagy semleges állapot kiváltása volt. Az irigység állapotában a résztvevőknek azt mondták: „Az irigység negatív érzés vagy érzelmi állapot, amely abból a vágyból fakad, hogy megszerezd magadnak a másik tulajdonát, eredményeit vagy tulajdonságait” (3. o.). Ezután azt az utasítást kapták, hogy töltsenek 10 percet egy olyan eset megírásával, amelyben irigykedtek. A hálaállapotban a résztvevőknek azt mondták: „A hála pozitív érzés vagy érzelmi állapot, amely abból fakad, hogy felismerik a mások jóságának forrásait és a másoktól kapott előnyöket” (3. o.). Az irigység állapotához hasonlóan a résztvevők ezután egy olyan esetről írtak, amelyben hálát éreztek. Végül semleges körülmények között a résztvevők elmélkedtek egy „tipikus interakcióról” az eladóval, majd írtak az érzéseikről ezen interakció során.

Az írási feladat után a résztvevőket párosították egy nem szerinti párral, akivel úgy gondolták, hogy egy másik feladatot fognak elvégezni. Azonos nemű társat választották, mivel az emberek nagyobb valószínűséggel hasonlítják össze magukat a hozzájuk hasonlóakkal. Ez a partner valójában képzett szövetségi tag volt, aki aztán „véletlenül” leütött egy csésze 30 ceruzát, amikor a kísérletező kiment a szobából. A szövetség ezután lassan felvette a ceruzákat, és rögzítette, hogy a résztvevő hány ceruzát segített nekik felvenni.

A kutatók azt találták, hogy azok, akiket irigységre késztettek, kevesebb ceruzát vettek át (átlagosan 10,36), mint a hála (átlagosan 13,50 ceruza) vagy semleges (átlagosan 13,48 ceruza) körülmények között. Eközben a hála és a semleges körülmények között élők nem különböztek egymástól a felvett ceruzák számában.

2. tanulmány

A 2. tanulmányban a kutatók arra törekedtek, hogy megértsék, az irigység okozhat-e kárt, nem csupán a segíteni akarás. Etnikai szempontból sokféle, 127 hallgatóból álló minta vett részt az 1. tanulmányban megegyező egyetemről, és a három feltétel egyikébe sorolták: irigység, hála vagy semleges. Az érzelmek kiváltásához a kutatók ugyanazokat az írási feladatokat használták, mint az 1. tanulmányban, egy kivétellel. Annak aggodalma miatt, hogy az eladó feladata pozitív érzéseket váltott ki, a semleges állapotú diákokat ehelyett arra kérték, hogy figyeljék meg a szoba részleteit, és írják meg ezeket a részleteket.

Ezt követően a résztvevők elkészítették a Tangram Help Hurt Task (Saleem et al., 2015) módosított változatát, egy kirakós játékot, amelyen keresztül a résztvevők segíthetnek vagy károsíthatják partnereiket. Ebben az esetben a résztvevőknek azt mondták, hogy partnerükkel nehézségekkel változó rejtvényeket választanak egymásnak. Tájékoztatták őket arról is, hogy ha mindkettő 10 perc alatt elkészíti az összes rejtvényt, akkor természetesen mindegyik extra, 25 pontos kreditet kap. Ha azonban 10 perc alatt nem sikerül elkészíteniük a rejtvényeket, csak egyikük, a gyorsabb kap extra tanfolyamot. Ez a személy természetesen további 5 pontot kap.

Az eredmények azt mutatták, hogy azok a résztvevők, akiket irigységre késztettek, nagyobb valószínűséggel adtak nehezebb rejtvényeket partnerüknek, mint a semleges vagy hálaállapotúak. Az irigység állapotában lévők szintén nagyobb vágyakozásról számoltak be a partnernek (vagyis arról a szándékról, hogy megnehezítsék számukra a hitelszerzést), mint a semleges állapotúak. A várakozásokkal ellentétben nem volt különbség a iránti iránti károsítás iránti vágy és a hála viszonyai között. Meglepő módon nem volt különbség a három csoport között abban sem, hogy vágyakoztak volna a partner megsegítésére, sem a könnyebb rejtvények kiosztására a partner számára. A kutatók azt sugallják, hogy a proszociális viselkedésbeli különbségek hiánya a forgatókönyv versenyképességéből adódhat.

Következmények

Ezek az eredmények együttvéve azt mutatják, hogy az irigység nemcsak arra késztetheti az embereket, hogy passzívan tartózkodjanak mások segítésétől, hanem hogy aktívan ártsanak másoknak is. Fontos, hogy a káros interperszonális hatások azokra is kiterjednek, akik nem az irigység eredeti célpontjai. Ebben a tanulmányban a résztvevők irigység érzéseik miatt teljesen idegen embert ártottak (vagy nem segítettek).

A tanulmány azt is váratlanul megállapította, hogy a hála kiváltása nem fokozta a proszociális viselkedést, és nem csökkentette az antiszociális magatartást semleges állapothoz képest. A kutatók rámutatnak, hogy a legutóbbi metaanalízisek (pl. Dickens, 2017) is azt sugallják, hogy bár a hálaintervenciók fokozhatják az ember pozitív hatását, meglehetősen hatástalanok az interperszonális kapcsolatok javításában. A kutatók azt javasolják, hogy ehelyett önmegerősítő feladatok, amelyek során az ember a számukra legfontosabb értékekre reflektál, alkalmazhatók arra, hogy az emberek ne érezzék az irigység káros érzelmét.