Hogyan kezelik a párok a szexuális vágy különbségeit

Ami a szexet illeti a párkapcsolatokban, semmi sem tekinthető „normálisnak”, és az átlagokra való összpontosítás csak elhomályosítja az emberi szexuális tapasztalatok sokszínűségét. Így például, ha arra kíváncsi, hogy a pároknak milyen gyakran kell „szexelniük”, akkor hiányzik a lényeg. Míg egyesek havonta egyszer vagy kétszer elegendőnek találhatják a partnerükhöz való kötést, mások naponta vagy még gyakrabban szorulnak rá. Más szavakkal, az emberek szexuális vágy szintjükben nagyon eltérőek.

Ezenkívül az emberek még egyéni szinten is tapasztalhatnak különbségeket a szexuális vágyban. Egyes napokon égő szükséget érez, máskor nem annyira. És akkor vannak olyan idők, amikor semmi sem hozhat kedvet hozzá. Ez a sokféle különbség - mind a személyek között, mind az egyéneken belül - az egyetlen, ami „normális” a szexuális vágyban.

Tekintettel ezekre a különbségekre, elkerülhetetlen, hogy a pároknak meg kell küzdeniük a szexuális vágy eltéréseivel. Valójában ez az egyik leggyakoribb ok, amiért a párok tanácsot kérnek. De segítséggel vagy anélkül a párok megtalálják a módját a szexuális vágy különbségeinek tárgyalására, bár ezek közül néhány valószínűleg kielégítőbb, mint mások.

Ennek a kérdésnek a megvilágítására a Southamptoni Egyetem (Anglia) pszichológusa, Laura Vowels és munkatársa, Kristen Mark 229 elkötelezett kapcsolatban élő felnőttet kértek fel, hogy írják le azokat a stratégiákat, amelyeket a szexuális vágy eltérései közötti navigáláshoz használnak partnerükkel. A kutatók ennek a tanulmánynak az eredményeiről a A szexuális magatartás archívuma .

Először a résztvevők olyan felmérésekre válaszoltak, amelyek célja a szexuális elégedettség, a kapcsolati elégedettség és a szexuális vágy általános szintjének felmérése volt. A kutatók nem találtak nemi különbségeket a szexuális és a kapcsolati elégedettség tekintetében. A férfiak azonban a nőknél nagyobb valószínűséggel jelentettek magasabb szexuális vágyat, mint partnerük, összhangban a korábbi kutatásokkal.

Ezután a résztvevőket arra kérték, hogy számoljanak be, milyen stratégiákat alkalmaztak a szexuális vágy különbségeinek tárgyalására a partnerükkel. Értékelték azt is, hogy mennyire elégedettek minden alkalmazott stratégiával. Ez nyitott kérdés volt, mert a kutatók minél többféle stratégiát akartak összegyűjteni.

Ezt követően a kutatók tartalomelemzést végeztek, amelynek során az összes említett stratégiát öt témába csoportosíthatták, amelyeket az érintett szexuális aktivitás szintje szerint rangsoroltak. (Fontos itt megjegyezni, hogy e tanulmány szempontjából a „nemet” közösülésnek nevezték.) A kutatók a következőket találták:

• Kiválás. Az alacsonyabb szexuális vágyú partner elutasítja az előrelépéseket, vagy akár tiltakozik ellenük, míg a magasabb nemi vágyú partner vagy feladja, vagy pedig nem szexuális tevékenységek, például testmozgás vagy hobbi felé tereli gondolatait. Míg a válaszadók 11 százaléka számolt be arról, hogy kapcsolatba lépett párjával, ezeknek csak 9 százaléka találta stratégiának, amely kielégítő eredményekhez vezetett. A szexuális vágy különbségeinek kezelésére szolgáló stratégiák közül a kiválás a legkevésbé hasznos. Hosszú távon nagy kárt okozhat a kapcsolatban is.
• Kommunikáció. A pár megvitatja a szexuális vágy eltérésének okait, és megpróbál kompromisszumos megoldást találni, például a szex egy másik időpontra történő ütemezését. A válaszadók mindössze 11 százaléka számolt be arról, hogy alkalmazta ezt a stratégiát, de ezek közül 57 százalék szerint hasznosnak találta. A párok közelebb kerülnek egymáshoz, ha nyíltan és őszintén tudnak kommunikálni érzéseikről és vágyaikról, és ezáltal képesek megoldani a nemi vágyakozásbeli különbségeiket is. A kommunikációs kísérletek azonban csalódottsághoz is vezethetnek, amikor a partnerek védekeznek vagy kényelmetlenül érzik magukat szexuális kérdésekről.
• Elkötelezettség tevékenység nélkül partner nélkül. Ez a téma olyan tevékenységeket tartalmazott, mint egyéni maszturbáció, pornó nézés, romantikus regények vagy erotika olvasása. A válaszadók mintegy negyede (27 százalék) foglalkozott ilyen módon a szexuális elutasítással, és ezek közel fele (46 százalék) hasznos stratégiának találta. Valójában a válaszadók több mint fele stratégiájaként említette a maszturbációt, még ha nem is a leggyakrabban alkalmazott megközelítésüket. A szexuális vágy átmeneti eltérésének ütközőjeként az önstimuláció ésszerűen jó megoldás. A neheztelés azonban valószínűleg akkor nő, ha az egyik partner úgy érzi, hogy csak így tudják kielégíteni szexuális szükségleteiket.
• Közös tevékenységben való részvétel. Ide tartoznak olyan tevékenységek, mint a simogatás, a masszázsok és a közös zuhanyozás, amelyek vezethetnek vagy nem vezethetnek szexhez. Alternatív megoldásként az alacsony vágyú partner alternatív szexuális tevékenységet kínálhat, például kölcsönös maszturbációt vagy orális szexet. A válaszadók több mint harmada (38 százalék) számolt be ilyen megközelítésről, és ezek több mint fele (54 százalék) úgy találta, hogy kielégítő eredményekhez vezetett. Még a nem szexuális tevékenységek, például az étkezés közös elkészítése vagy a kézenfogás a parkban járás közben is fontos kötőélmény lehet a párok számára, és ezek segíthetik az alacsony vágyakozású partnereket abban, hogy visszanyerjék szexuális érdeklődésüket más jelentős iránt.
• Amúgy szexelj. Néhány pár számára az alacsony vágyakozású partner a „teljes szex” helyett „gyorsbüfét” kínál. Mások a szokásos módon vállalják a szexet, annak ellenére, hogy nincs kedvük, gyakran úgy találják magukat, hogy közben felizgulnak. Azok a válaszadók, akik erről a megközelítésről számoltak be, általában jelezték hitüket a szex fontosságában a párkapcsolatban, és vágyukat kielégíteni partnerük igényeit. Míg a válaszadók mindössze 14 százaléka mondta ezt a megközelítést, jóval több mint fele (58 százalék) azt mondta, hogy elégedett az eredménnyel.

Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a párok különféle stratégiákat alkalmaznak a szexuális vágy különbségeinek kezelésére, és hogy mindegyik ésszerűen hatékony lehet a probléma megoldásában.

Az egyetlen kivétel az elszakadás, amely egyértelműen káros a kapcsolatra, különösen, ha ez szokásos gyakorlattá válik. Ha azt tapasztalja, hogy elutasítja partnere szexuális fejlődését, közölnie kell érdeklődési hiányának okait, és nem szexuális alternatívákat kell kínálnia partnere számára a kötődéshez. Nyitottnak kell lenned a szexuális vágy visszatérésének lehetőségére is, amint a többi kapcsolatod és érzelmi igényed kielégül.

Hasonlóképpen, ha szexuális fejlődése meghiúsul, meg kell nyitnia a kommunikációs csatornát a partnerével, és nem szabad elzárnia őket. Továbbá fontos szem előtt tartani, hogy a hallgatás sokkal fontosabb, mint a beszélgetés, ha meg akarja érteni, honnan származik partnere. Amint kielégíti más igényeiket, előfordulhat, hogy szexuálisan is melegítenek benneteket.

Facebook-kép: Coco Ratta / Shutterstock