Hogyan rabolja el a COVID-19 egy pszichológiai sebezhetőséget
Tartalom
Körülbelül egymillió ember halálával teljesen egyértelműnek tűnik, hogy a COVID-19 befolyásolja fizikai egészségünket. És mégis, miközben a tudósok elemzik a vírus körüli adatokat, nyilvánvalóvá vált egy rejtett és érintett téma is. Úgy tűnik, hogy a COVID-19 szakértő módon használja ki pszichológiánkat. Pszichológiai állapotaink, különösen a krónikus stressz tapasztalatai, jelentős sérülékenységet jelenthetnek a súlyos COVID-19 szövődmények szempontjából. Még aggasztóbb, hogy a COVID-19 rontja azokat a mentális mintákat, amelyek hozzájárulnak jelenlegi nehéz helyzetünkhöz.
A mentális állapotunk és a vírus közötti kapcsolat megértéséhez tudnunk kell, hogy ki szenved a legjobban a koronavírus szövődményeitől. A világjárvány kezdetén azt mondták, hogy a vírus „nem tesz különbséget”. Most már tudjuk, hogy ez az állítás helytelen. A COVID-19 miatt súlyos betegségben és magasabb halálozási arányban szenvedők általában olyan egészségügyi problémákkal küzdenek, mint a szívbetegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a rákos megbetegedések. Számos bizonyíték bizonyítja a kapcsolatot a stressz és ezen egészségi állapotok kialakulása között.
Általánosságban elmondható, hogy az emberi betegségek legfeljebb 90% -a kapcsolódik a stressz rendszer aktiválásához. A stresszhez legszorosabban kapcsolódó betegségek közé tartozik a cukorbetegség, a rák, a szívbetegség és a magas vérnyomás, gyakorlatilag tükrözve a COVID-19 fertőzés rosszabb kimenetelével járó betegségek listáját.
A tudományos kutatás rávilágít a krónikus stressz és az immunműködési zavarok közötti erős kapcsolatokra is. Ez a pszichoneuroimmunológia növekvő területének középpontjában áll. Úgy tűnik, hogy a pszichológiai terhelés hatással van immunitásunkra a szimpatikus idegrendszer és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely révén. Úgy gondolják, hogy a krónikus stressznek két fő hatása van az immunrendszerre. Először is, ez immunitásunk általános elnyomásához vezet, ami megnehezíti számunkra, hogy reagáljunk egy fertőzésre. Például úgy gondolják, hogy csökkenti a természetes gyilkos sejtjeink működését, károsítja az immunrendszer egy részét, amely segít a vírusok leküzdésében.
Ezen szélesebb körű immunszuppresszió mellett úgy tűnik, hogy a krónikus stressz alacsony fokú gyulladás állapotát is kiváltja. Névértékben ez paradoxonnak tűnik, mivel a stresszhormonok egyik fő hatása a gyulladás csökkentése. Amikor azonban a stressz áttér az akutról krónikusra, a gyulladás szintje emelkedni kezd, potenciálisan a stressz hormon receptorának változásai következtében. Maga a megemelkedett gyulladás járulékos tényezőnek tekinthető számos olyan betegségben, amely magasabb kockázatot jelent a COVID-19 szövődményei szempontjából. Szintén figyelemre méltó, hogy a „citokin-vihar” nevű intenzív gyulladásos reakció bekövetkezhet a COVID-19 okozta halálesetekben.
Ezeket az elképzeléseket szem előtt tartva a krónikus stressz jelentheti a COVID-19 rosszabb kimenetelének egyik leginkább alulértékelt kockázati tényezőjét. Sajnos ez azt jelenti, hogy most különösen fogékonyak lehetünk a vírusra. Ennek oka, hogy a mai emberek sok krónikus stresszt tapasztalnak. A 2019-es Gallup közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az amerikaiak több stresszről, dühről és aggodalomról számoltak be, mint az elmúlt évtizedben, és több mint felük szerint stresszt tapasztalt az előző nap nagy részében. Ez azt jelenti, hogy gyenge, már meglévő pszichológiai állapotunk valószínűleg különösen kiszolgáltatottá tesz bennünket a vírus hatásainak.
Mintha ez nem lenne elég rossz, a növekvő kutatások azt sugallják, hogy a vírus csak tovább súlyosbíthatja rossz pszichológiai egészségünket. Az amerikaiak átlagosan magasabbra értékelték stresszszintjüket 2020-ban, mint 2019-ben, és nem meglepő módon arról számoltak be, hogy a COVID-19 jelentette ennek a stressznek a forrását. A széles körben elzárt protokollok korában aggodalomra ad okot, hogy a magány már megnövekedett aránya romlott, és a legújabb kutatások szerint a stressz, a depresszió és a szorongás globális emelkedése tapasztalható. Az is figyelemre méltó, hogy ezek a hatások aránytalanul érinthetik a kisebbségeket.
Ez a kép komornak tűnik. Mégis több oka van a bátorításnak. Először is, egyes adatok azt mutatják, hogy a magány valószínűleg nem rontotta mindezt drámai módon, és hogy sokan valóban mások megnövekedett támogatását érzékelik. Ezenkívül áprilistól júliusig az amerikai stresszszint akár csökkenhet is.
Mit tehetünk a pszichológiai állapotunk további javítása érdekében? Először is csökkenthetjük a stressz szükségtelen és terméketlen kitettségének való érintkezésünket. Ennek érdekében felhatalmazhatjuk magunkat és másokat arra, hogy szünetet tartsanak a vírus körüli spekulatív, szenzációhajhász és haszontalan, félelemmel terhelt beszélgetésekből. A kutatók javaslatait követően meg kell fontolnunk a pandémiának a médiában történő ismételt bemutatásának korlátozását, különösen akkor, ha ez minimális új információt szolgáltat. A pandémiával kapcsolatos közösségi média-expozíció szintén kérdés lehet, több ország adatai jelzik a kapcsolatot a stresszhez kapcsolódó tünetek és a túlzott közösségi média-használat között.
Stressz nélkülözhetetlen olvasmányok
Stresszoldás 101: Tudományalapú útmutató
Érdekes Kiadványok
Az elnök és a Sheltie
