"Ne feledje a Titánokat:" Csökkentheti-e a futball a rasszizmust?
Nagyon sok film van a rasszizmusról, és van egy film a sportról. Még több is van, amelyek mindkét témát ötvözik, de messze a kedvencem ezek közül a kombinációs csomagok közül az „Emlékezz a Titánokra” című klasszikus film. Igaz történet alapján azt látjuk, hogy egy középiskolás futballcsapat kénytelen foglalkozni egy fekete iskola és egy fehér iskola faji integrációjával 1971-ben Virginia. Minden csapatot egy dinamikus és szimpatikus edző vezet, Denzel Washington (Boone edző) és Will Patton (Yoast edző) filmben játszik. Bár nem hiszem, hogy ennek az igazán kiváló filmnek az írója / rendezője a forgatókönyv elkészítése előtt egy csomó pszichológiai elméletet olvasott az előítéletekről, a film szinte kísértetiesen követi a klasszikus tanulmányok lépéseit arról, hogyan lehet két embercsoportot legyőzni sztereotípiák és előítéletek.
Amikor a pszichológusok először azt próbálták kitalálni, hogyan lehetne csökkenteni az előítéleteket két csoport között, a legnépszerűbb ötletnek a Kapcsolati hipotézist hívták (egy Williams nevű srác 1947-ben írta). Az ötlet az, hogy azért nem szeretünk más csoportokat (más fajok, vallások, szexuális irányultság vagy bármi más), mert egyszerűen nem töltünk sok időt másokkal. Szóval, csak annyit kell tennünk, hogy többet lógunk ezekkel az emberekkel, és hűhó! Az előítéleteink megszűnnek. Tehát a „kapcsolat” a kulcs. Bár ez nagyon jól hangzik, sajnos nem a valóság. Kiderült, hogy a különböző emberek körüli egyszerű lógás barátságokhoz és akadályok leküzdéséhez vezethet - de gyakrabban ez visszaüt. Végül csak olyan viselkedést veszünk észre, amely megerősíti a sztereotípiáinkat, szörnyű vitákba keveredünk, és gyakran csak még jobban utáljuk egymást. Az „Emlékezz a Titánokra” részben ez a szerencsétlen tendencia már korán megjelenik, amikor a két csapat integrálásra kényszerül. Versenyképessé válnak az új csapatban betöltött pozíciókért, nem hajlandók elismerni egymás perspektíváját, és egyszerűen jobban belemerülnek korábbi meggyőződésükbe. Tehát a Kontakt Hipotézis óriási figyelmeztetéssel bír, vagyis az a fontos, hogy a csoportok között milyen típusú a kapcsolat. Itt tanulhatunk mind a pszichológiai elméletekből, mind a valós futballcsapattól. Hogyan győzték le végül rasszizmusukat és együtt dolgoztak az állami bajnokság megnyerésén? 1. lépés a rasszizmus csökkentésében: egyenlő helyzet Az a pszichológus, aki először ajánlotta fel a kapcsolattartás hipotézisének frissítését, Gordon Allport volt, aki négy kritériumot javasolt a sikeres kapcsolattartáshoz és az elõítéletek csökkentéséhez két különbözõ csoport között.Az első kritérium az, hogy a csoport tagjainak egyenlő státusszal kell rendelkezniük; az egyik csoportnak nem lehet több hatalma, több tagja, több pénze vagy bármi más, mint a másik csoportnak. Ezt az egyenlőséget látjuk a Titansban, amikor Boone edző egyértelművé teszi, hogy a legjobb játékosok megkapják a rajtpozíciókat, versenyüktől függetlenül. Minden egyes embernek keményen kell dolgoznia a hely megszerzéséért, és a szükséges erőfeszítések mennyisége egyenlő, függetlenül attól, hogy milyen színű a bőre. Csak ezzel az egyenlő státusszal törölhető bármelyik ellenérzés mindkét oldalról. 2. lépés: Közös célok Allport következő kritériuma a sikeres csoportközi kapcsolattartásnak az volt, hogy a csoportnak közös vagy felettes cél legyen. A célnak elég nehéznek kell lennie ahhoz, hogy egyik alcsoport sem érje el egyedül, hanem teljesíthető is (ne csak pipaálom, amely elkerülhetetlenül csalódáshoz vezet). Ez a példa nyilvánvaló, amikor a Titánoknak együtt kell működniük minden futballmeccs megnyeréséért, és ami még fontosabb, csapatként kell növekedniük a bajnokság elérése érdekében. Konkrét példákat látunk arra, hogy a csapattagoknak együtt kell működniük, mivel a támadás és a védelem rámutat a másik verseny játékosainak gyengeségeire; Az a fontos ebben a folyamatban, hogy a megosztottság mindkét „oldala” kölcsönös erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezett, ami ismét az egyenlőség érzetét keltette. A „közös cél” ideológiájának egyik fontos része, hogy a két eredeti csoportnak (itt a fekete hallgatóknak és a fehér hallgatóknak) össze kell kötődniük, hogy új, kölcsönös csoporttagságot alkossanak. A „nekünk” és a „nekik” szemben „mi” kell, hogy legyünk. Ezt az új, integrált csoportot könnyebb megalakítani, ha közös ellenség van; példánkban ez más iskolák többi futballcsapata. 3. lépés: Lásd: Egyének, nem csak a csoport tagjai Az egyik ezoterikusbb kritérium, amelyre Allport rámutatott, az, hogy a sztereotípiák valóban kiküszöbölhetőek legyenek, minden csoportnak különálló egyénként kell látnia az ellentétes csoport tagjait, és nem egyszerűen csak az egész csoport képviselőjeként. Ha megjelenik egy idegen az X bolygóról, és Blark the Alien néven ismerem meg, akkor nagyszerű. De ha Blark nagyon szereti a hotdogokat, még akkor is, ha barátok vagyunk, mégis azt feltételezhetem, hogy az X bolygó minden embere egyformán szereti a hotdogokat. Ismét, még ha ez egy viszonylag pozitív, vagy akár jóindulatú meggyőződés, akkor is feltételezek valamit az X bolygó MINDEN polgáráról. Ez még mindig sztereotípia. A sztereotípiáim legyőzéséhez rá kell jönnöm, hogy Blark egy olyan lény, akinek esetleg nem ugyanazok a preferenciái, mint mindenki másnak az X bolygóról. Az elméletnek ezt a sajátos aspektusát emelik ki a futballtábor kezdetén, amikor Boone edző minden fekete hallgatót megkövetel, hogy minden fehér hallgatóval egyenként találkozzon, és mindkét hallgatónak meg kell tanulnia személyes adatait kollégájáról. Azáltal, hogy megtanulják látni az outgroup tagjai közötti egyéni különbségeket, kénytelenek felismerni, hogy „azok az emberek” (mindkét faj esetében) nem egyformák. Így az „azokról az emberekről” szóló sztereotípiák értelmetlenné válnak. Allport utolsó kritériuma a csoportok közötti ellenségeskedés megszüntetésében az volt, hogy minden jelenlévő hatóságnak támogatnia kell a változásokat és az integrációt. Ezeknek a fiatal férfiaknak példaképeik a szüleik és az edzőik. Ha rossz példákat látnak, követni fogják a példát. A folyamat ezen rendkívül fontos lépése az „Emlékezz a titánokra” című dokumentumban látható, amikor a közösség szülei úgy látják, hogy gyermekeik egy másik fajjal barátkoznak, és kénytelenek szembenézni saját előítéleteikkel. A futballisták számára azonban még ennél is fontosabb Boone edző és Yoast edző interakciója. A játékosokhoz hasonlóan a két edző is versenyképes, gyanakvó és makacs. A fent vázolt 1-3. Lépés miatt azonban ők is megtanulják meglátni a jót egymásban, és végül barátokká válnak. Igaz, a faji harmónia nem olyan egyszerű, mint egy kétórás Disney-film. Az „Emlékezz a titánokra” egyszerűbbé teszi a csoportok közötti ellenségeskedés évezredeit, ha nem millióit, attól kezdve, hogy az emberek először egy barlangban harcoltak az űr felett. De igaz történeten alapszik. Emberek ezrei élték át igazán az ilyen átalakító tapasztalatokat, és megtanulták kinyitni a szívüket olyan emberek előtt, akik kívül másként tűnhetnek, de belül ugyanazok az álmok és szellem osztoznak. És nem tehetjük-e célnak a „Titánok” végét? A csapatsportok néha több győzelemhez vezethetnek, mint a pályán. Szerzői jog: Wind Goodfriend, Ph.D. 
Részvény
’A tápláló ellenség’
