A 7 fő pszichodinamikai elmélet

Tartalom

• A Sigmund Freud által javasolt ötletekből az emberi elme más felfogásai merültek fel.
• Pszichodinamikai elméletek
• Néhány fő terápia és modell
• Adler egyéni pszichológiája
• Jung elemző elmélete
• Sullivan interperszonális perspektívája
• A tárgykapcsolatok elmélete
• Egyéb újabb pszichodinamikai elméletek
• Rövid dinamikus pszichoterápia elmélet
• Transzfer alapú terápia
• Mentalizáció alapú terápia

A Sigmund Freud által javasolt ötletekből az emberi elme más felfogásai merültek fel.

Ha a pszichoterápiára gondolunk, akkor valószínűleg az a kép jut eszembe, hogy egy kanapén fekvő egyén elmagyarázza problémáit a háta mögött ülő pszichológusnak, miközben jegyzetel és kérdez. Ez a kép azonban nem feltétlenül felel meg a valóságnak: ott van többféle iskola és gondolatáram a pszichológiában, egyesek a kezelt konkrét esettől függően megfelelőbbek, mint mások.

Az egyik első nagy gondolatáram Freud pszichoanalízise volt. De Freud tanítványai és azok a követői, akik úgy döntöttek, hogy szakítanak vele elméletének egyes elemeiben tapasztalható eltérések miatt, továbbra is tartalmat generáltak, és új elméleteket és szempontokat adtak a pszichoanalitikus terápiához. Ezek az úgynevezett pszichodinamikai megközelítések. És velük együtt különböző terápiák jelentek meg. Ebben a cikkben meglátjuk a fő pszichodinamikai modellek és elméletek.

Pszichodinamikai elméletek

A pszichodinamikai elmélet koncepciója egyedülállónak és egységesnek tűnhet, de az az igazság, hogy az emberi elme megértésének számos módját magában foglalja. A pszichodinamikai elméletekről tehát heterogén perspektívákról beszélünk a pszichoanalízisből származó mentális folyamatok koncepcióiból származnak.

Ebben az értelemben mindegyikük egyetért a freudi elmélettel az az elképzelés, hogy intrapszichikus konfliktusok vannak a tudatos és a tudattalan között, a terápia egyik fő célja az, hogy segítsen a páciensben képes lenni a tudattalan tartalom megértésére és kezelésére (tudatosításra).

Ezenkívül a pszichodinamikai elméletek figyelembe veszik a psziché által a védekezési stratégiák és mechanizmusok létezését is az ezen konfliktusok okozta szenvedések minimalizálása érdekében, és egyetértenek abban, hogy a pszichés szerkezet és a személyiség gyermekkorban alakul ki a szükségletek kielégítéséből vagy elégedetlenségéből. A gyermekek tapasztalata nagyon releváns ebben az áramlatban, valamint ezen tapasztalatok és az átadások értelmezését. Úgy vélik továbbá, hogy a terapeutával folytatott interakció a beteg számára az elfojtott tapasztalatok és reprezentációk átélését, a szakemberhez fordulást idézi elő.

Ezek a pszichodinamikai modellek és elméletek abban különböznek többek között a pszichoanalízistől inkább a páciens által azonosított konzultáció okára koncentrálnak és nem a személyiség teljes átalakításán. A terápiák nem olyan hosszúak, és szélesebb körben helyezkednek el, amellett, hogy nyitottak számos mentális rendellenességre és problémára, és nem csak neurózisokra és hisztériára. Vannak más különbségek, de ezek nagyban függnek a megfigyelt sajátos pszichodinamikai modelltől.

Néhány fő terápia és modell

Mint említettük, sok pszichodinamikai elmélet és terápia létezik. Az alábbiakban felsoroljuk a legismertebbeket.

Adler egyéni pszichológiája

Az egyik fő neofreudi modell Adler, az egyik szerző, aki több eltérés miatt különvált Freudtól a pszichoanalitikus elmélet néhány aspektusával.

Ez a szerző úgy vélte, hogy a libidó nem a psziché fő motorja, hanem az elfogadás és az összetartozás keresése, amely szorongásokat fog generálni, amelyek, ha nem biztosítják őket, alsóbbrendűségi érzéseket váltanak ki. Ő is az embert egységes lénynek tekintette, holisztikus szinten érthető, aki nem passzív lény, de képes választani. Ez a szerző az életmódot az egyik legrelevánsabb aspektusnak tekinti, amely az alacsonyabbrendűség érzéséből, valamint a téma célkitűzéseiből és céljaiból fakadó hatalomvágydal együtt működik.

Pszichoterápiáját olyan folyamatként értik, amely szembesülni akar és megváltoztatja az alany életmóddal való szembenézésének módját, és megpróbálja egyértelművé tenni az alany teljesítményének vezérvonalát, hogy elősegítse önhatékonyságát és önbizalmát.

Ebből a pszichodinamikai elméletből a bizalom és elismerés kapcsolatának megteremtése a terapeuta és a páciens között javasolt, elsõsorban mindkettõ célkitûzéseit igyekszik közelebb hozni az utóbbiak helyreállításához. Ezt követően feltárják a kérdéses problémákat, és előnyben részesítik annak a betegnek az erősségeit és kompetenciáinak megfigyelését, akik végül megoldást fognak használni.

Elemzik az életmódot és a meghozott döntéseket, amelyek után a hangsúly a téma meggyőződésének, céljainak és létfontosságú céljainak kidolgozására kerül, hogy saját maga megérthesse saját belső logikáját. Végül együtt dolgozunk a pácienssel olyan szokások és magatartásformák kialakításán, amelyek lehetővé teszik a viselkedés átirányítását az alany feladatai és céljai felé.

Jung elemző elmélete

Jung modellje a főbb neofreud modellek egyike, Freud egyik követője, aki úgy döntött, hogy különféle ellentmondások miatt szakít vele. Ebből a modellből olyan szempontokkal dolgozunk, mint az álmok, a művészi kifejezések, a komplexek (a fel nem ismert érzelmi tapasztalatok tudattalan szervezése) és az archetípusok (öröklött képek, amelyek a kollektív tudattalanunkat alkotják).

A terápia célja az integrált identitás kialakulásának elérése, megpróbálva segíteni az alanynak, hogy vegye figyelembe azt, amit Jung öntudatlan erőként értelmezett. Először is, az alany szembesül személyével (önmagának azzal a részével, amelyet a sajátjának ismer fel, és amely kifejezi a külvilágot) és árnyékával (lényünk azon részével, amelyet nem fejezünk ki, és amelyet általában vetítünk másokra), megpróbálva ezt a kezeléssel elérni.

Ezt követően az anima és az animus archetípusokon dolgoznak, azokon az archetípusokon, amelyek a nőst és a férfit képviselik, valamint azt, hogy miként működnek és vetítik őket a társadalmi kapcsolatokban. Később, harmadik szakaszban az archetípusok kidolgozása a cél megfelel a bölcsességnek és az univerzummal való szinkronitásnak az álmok elemzésén és a művészi feldolgozásokon keresztül (amelyeket többek között az álmok egyes elemeiben az asszociáció segítségével elemeznek). Együttműködünk a pácienssel, és megpróbáljuk integrálni a lét különböző aspektusait.

Sullivan interperszonális perspektívája

Sullivan úgy ítélte meg, hogy a pszichés szerkezetünket magyarázó fő elem az interperszonális kapcsolatok és hogyan élik meg őket, személyiségünket a megszemélyesítések (a világ értelmezésének módjai), a dinamizmusok (energiák és szükségletek) és az én-rendszer kidolgozása alapján konfigurálják. .

A terápia szintjén ezt úgy értelmezik, mint az interperszonális kapcsolat egyik formáját, amely biztonságot nyújt és megkönnyíti a tanulást. Ennek változást kell előidéznie a személyben és a helyzetben, a terapeuta aktív munkájával és irányelveivel anélkül, hogy fokozná a téma szorongását.

Elsősorban azt javasoljuk, hogy dolgozzon az információk megszerzésével és a téves hibák kijavításával, a diszfunkcionális értékelési rendszerek módosításával, az alany személyes távolságának megismerésével az emberekkel és helyzetekkel, olyan jelenségek kijavításával, mint például másokkal való interakció, elhitetve, hogy velünk fognak kapcsolatba lépni, mint másokkal jelentős mások, keressék és integrálják újra a beteg gátolt elemeit, és törekedjenek arra, hogy képes legyen kommunikálni, logikai gondolatokat kifejezni és az elégedettség keresését, miközben csökkenti a biztonság és a tapasztalati elkerülés szükségességét.

A tárgykapcsolatok elmélete

Melanie Klein talán az Ego pszichoanalitikus hagyományának egyik legnagyobb alakja, Freud követői, akik elméleti irányvonalukat követve új tartalmat és tanulmányi területeket adtak hozzá. Adott esetben tanulmányozza és fókuszáljon a kiskorúakra.

Egyik legrelevánsabb elmélete az objektumviszonyok elmélete, amelyben azt javasolják, hogy az egyének az alany és az objektum közötti kapcsolat alapján hozzák kapcsolatba a környezettel, különösen releváns az objektum által generált tudattalan fantázia. ideje elmagyarázni a viselkedést.

A gyerekekkel végzett munka során különös jelentőséget tulajdonítanak a szimbolikus játéknak mint módszer a tudattalan fantáziák megmunkálására és külsővé tételére, hogy később megpróbálja tisztázni a belőlük fakadó szorongásokat, és módosításokat vezetni be mind játékkal, mind más eszközökkel, például kreatív vizualizációval, történetmeséléssel, rajzolással, tánccal vagy szerepjátékkal.

Egyéb újabb pszichodinamikai elméletek

Számos megközelítés, modell és elmélet alakult ki a történelem során a pszichodinamikai megközelítésből. A fentieken kívül vannak viszonylag friss pszichodinamikai terápiák és elméletek, amelyek nagyon a terápia gyakorlatára és mindennapi életére összpontosítanak, és nem annyira a mentális folyamatok szerkezetének szisztematikus magyarázata felé.

Rövid dinamikus pszichoterápia elmélet

Ez a perspektíva azon az elképzelésen alapszik, hogy a terápiás munkának egy adott területre kell összpontosítania, amely nagyobb nehézségeket okoz és ez tovább magyarázza a beteg sajátos problémáját. Fő jellemzői a rövidsége, a megmunkálandó elem és az elérendő célok magas szintű meghatározása.

Ezen túlmenően, a terapeuta magas szintű irányíthatósága és az optimizmus kifejezése a páciens javulásával kapcsolatban szintén gyakori. Meg akarja támadni az ellenállásokat, hogy később kezelje a szorongást, amelyet ez a támadás generál, és később tudatosítja azokat az érzéseket, amelyeket ezek a védekezések és kényelmetlenségek keltettek.

Az ilyen típusú pszichoterápián belül különböző technikákat találhatunk, például rövid pszichoterápiát a szorongás provokálásával vagy a tudattalan deaktiválását.

Transzfer alapú terápia

Kernberg javaslata szerint ez egy olyan terápiás típus, amely nagy jelentőséggel bír a személyiségzavarral küzdő alanyok - például a határvonal - kezelésében. A mögöttes elmélet az objektumviszonyok elméletén alapul, és javaslatot tesz egy olyan modellre, amelyben a beteg belső és külső világára egyaránt összpontosítanak, és amely a a belső nehézségek terapeutához való átadásától kezdve dolgozik. Súlyos személyiségzavarral küzdő embereknél a frusztráció tapasztalata és a szabályozás képtelensége érvényesül, amivel végül a psziché oly módon hasad el, hogy az identitás diffúziója következik be.

Arra törekszik, hogy elősegítse a betegek mentális struktúráinak integrációját, átszervezze őket, és olyan módosításokat kíván létrehozni, amelyek lehetővé teszik a stabil mentális működést, amelyben a szubjektív tapasztalat, az észlelés és a viselkedés együtt jár. A kontextus, a terápiás kapcsolat és a tárgykapcsolatok elemzése alapvető, a velük való kapcsolat (beleértve a terápiás kapcsolatot) és az e tudat nélküli fantázia által generált érzések elemzése, segít megérteni őket.

Mentalizáció alapú terápia

Bateman és Fonagy kifejlesztettek egy modellt és egyfajta terápiát a mentalizáció koncepciója alapján. Ilyenként értelmezik az ember értelmezésének képességét saját és más embereké cselekedetek és reakciók az érzelmek és gondolatok megléte alapján felismerve ezeket mentális állapotként.

Nagy befolyással bír és nagyrészt Bowlby kötődési elméletén alapul, és megpróbálja elmagyarázni a mentális rendellenességeket (különösen a határ menti személyiségzavarokat), mivel annak következménye, hogy nehéz a mentális állapotokat tulajdonítani annak, amit csinálnak vagy éreznek. Az ehhez a modellhez kapcsolódó terápia törekszik az egybevágásra, támogatja az érzés és a gondolat közötti kapcsolatot, fejleszti a gondolkodás képességét és megpróbálja megérteni saját és mások érzelmeit, javítva az interperszonális kapcsolatokat.