Miért fontos a Fergusoni bocsánatkérés

Tartalom

• A megbocsátás alapvető olvasmányai
• Mennyire megbocsátó vagy?

Michael Brown meggyilkolása után a düh az afroamerikai férfiak folyamatos rendészeti meggyilkolása miatt (és az önjelölt, vigilante-médiasztárré vált George Zimmerman részéről) érthetően éles. Nem vitatható az a tény, hogy a fehér férfiak betöltött fegyverekkel képesek körbejárni bármilyen észlelt „fenyegetést”, és úgy kezelhetik őket, mint a Jogok Billjének erényes védelmezőit, míg minden fekete férfival, aki az utca közepén meri járni , még kevésbé a játékfegyverek boltja, tragikus félreértésként lelötheti és eltemetheti magát. A rasszizmusnak nincs logikája.

De amikor Thomas Jackson, a Fergusoni rendőrfőkapitány bocsánatkérést adott ki Michael Brown meggyilkolása és elesett testének kezelése miatt, a válasz szinte egységesen szigorú és elfogadhatatlan volt. A szarkasztikusaktól az agresszívig terjedő megjegyzésekkel az üzenet egyértelmű volt: bocsánatkérést nem fogadunk el. Mégis, egy ilyen válasz sokkal inkább az igazságtalanságot táplálja, mintsem annak megsemmisítését.

Thomas Jackson bocsánatkérése sokakat túl kevéssé és későn érhetett, de ne becsüljük alá, mennyire ritka és hatalmas egy ilyen bocsánatkérés - különösen akkor, ha a perek a láthatáron vannak. Sokan elítélték Jacksont, mert nem egyenruhában jelent meg. Mégis sokat mond az a tény, hogy nem egyenruhában jelent meg. Felettesei ellen lépett fel, hogy férfiként, és ne alkalmazottként beszéljen, olyan cselekedetről, amelyre visszahatásai lehetnek.

Sokan elítélték, amiért nem kért bocsánatot azért, hogy Fergusonban faji profilok vannak, vagy hogy a gyilkosság emberölés volt. De az ilyen kritikák nem becsülik alá a cselekmény mélységét - Jackson nem beszélhet ilyen jogi kérdésekkel a folyamatban lévő perek és vizsgálatok összefüggésében. Ha így tett volna, egy dolog biztos: Jackson maga lett volna a gyilkosság őszi fickója, és annyi vád és belső vizsgálat alá esett, hogy bocsánatkérését vallomássá alakították volna - kijátszva az esetleges Michael Brown meggyilkolása.

Az igazság az, hogy Jackson rendőrfőkapitány annyira példa nélküli és bátor volt, hogy a gyógyítás monumentális lépése annak lebecsülése, ami ahhoz kellett, hogy a kamera elé álljon, és elmondja, amit mondott - bármennyire is korlátozott. A bántalmazók és a vádlók elmulasztása az, hogy bocsánatot kérjenek az általuk okozott kárért, a hatalommal való visszaélés áldozatainak - bár ez a hatalom meghatározva is - rendkívül nehéz elfogadniuk. A bocsánatkérés nem jelenti azt, hogy az a cselekedet, amely arra késztette, rendben volt. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene további vizsgálat vagy elmélkedés. De ez azt jelenti, hogy a bocsánatkérést kiadó személy elismeri, hogy igazságtalanság történt, és valaki szenvedett érte. És ez a tény mélyen jelentős a szenvedő személy vagy emberek számára. Az igazságtalanság áldozatának első számú eleme annak a tudomásul vétele, hogy megsértették őket, és hogy a jogsértők felismerik ezt a tényt.

Valaki szenvedésének tudomásulvételén túl a bocsánatkérés elmozdulást jelent az elkövető számára. Amikor az ember bocsánatot kér, tudomásul veszi a szabálytalanságot és annak tudatát, hogy valamit rosszul tettek. Ahhoz, hogy Thomas Jackson bocsánatot kérjen alkalmazottainak tetteiért, arra lehet következtetni, hogy bármennyire is téves volt irányában a múltban, bármennyire is rosszul irányította rendőri erőinek politikáját, tett egy - bármennyire is kicsi - lépést is hibáinak elismerése felé. Elég volt? Természetesen nem, ha az „elég” értéket úgy mérjük, hogy Michael Brown életre kel. Az élet elvétele soha nem állítható vissza. De mély volt? Te betchya, ha a mélység annak a valószínűségében mérhető, hogy ez arra késztette őt, hogy elmélkedjen a rendőri erők politikáján és azon útmutatáson, amelyet vezetőjeként adott.

Thomas Jackson bocsánatkérése soha nem lehet elegendő a békés és méltányos kapcsolatok helyreállításához Fergusonban vagy másutt. De a nyilvános bocsánatkérés - és ami még ennél is fontosabb - azoknak a rendőrfőnököknek a ritkasága, akik egyenruhából merik megjelenni a nemzeti kamerák előtt, hogy azt sajnálják, sajnálják - olyan nagy, hogy a bocsánatkérésének csúfolásával és elutasításával csak az egyik véget lehet elérni - mások soha nem fogják elérni merje megtenni ugyanezt.

Michael Brown meggyilkolásában valószínűleg nincsenek hősök. De véleményem szerint az egyik hős, aki előkerül a halála romjai közül, a legvalószínűtlenebb lehet - Thomas Jackson, aki megjelent, pólós és ideges, kemény mellbimbókkal és mindennel -, mint első reményeim szerint bűnbánó vezetők hosszú sora, akik megtanulták, hogy még sok mindent meg kell tanulniuk.

Lehajtom a fejem Thomas Jackson előtt, mert bár előítéletekkel teli rendőri vezetést vezethetett, mégis tett egy olyan intézkedést, amely az általa vezetett férfiak, valamint azok előtt, akik előtt bocsánatot kért, tűzvonalába sodorja.

Más szóval, Thomas Jackson elismerte a világ számára, hogy kész tanulni ebből a nagy tragédiából. Nyújtsuk ki neki azt a kegyelmet, hogy ez valóban mindannyiunk számára a legtaníthatóbb pillanat lehet.Mert ez megnyitja a bocsánatkérés és a megbocsátás kapuit a sokoldalúságában, amely egy ajtó, amelyen keresztül mindannyiunknak le kell hajtani, lehajtott fejjel - és reményeink magasan fennmaradnak.

A megbocsátás alapvető olvasmányai

Mennyire megbocsátó vagy?