Mi az önbélyegzés és miért fáj?

Ramya Ramadurai, Ph.D. az Amerikai Egyetem klinikai pszichológiájának hallgatója hozzájárult ehhez a poszthoz.

A megbélyegzést a szégyen vagy a hiteltelenség jeleként határozzák meg. A szociológiai címkézés elmélete révén elképzelhetjük a mentális egészség megbélyegzését, mint szégyent vagy hiteltelenséget azokra, akik érzelmi rendellenességeket tapasztalnak, akiket aztán felcímkéznek, sztereotipizálnak és megkülönböztetnek.

Köztudott, hogy a mentális egészség megbélyegzése széles körben elterjedt közéleti kérdés. A nyilvánosság sztereotip attitűdjeit és előítéleteit (Rüsch, Angermeyer és Corrigan, 2005) társadalmi megbélyegzésnek nevezik, és ez gazdasági vagy munkalehetőségek, a személyes élet és az oktatási hátrányok elvesztéséhez, a lakhatáshoz való kevesebb hozzáféréshez vagy a testi egészség megfelelő ellátásához vezethet. feltételek és szélesebb körű megkülönböztetés azok számára, akik mentális egészségi problémákat tapasztalnak.

Talán kevésbé ismert az, ami akkor történik, amikor ezek az előítéletek és sztereotípiák összezavarodnak azon a módon, ahogyan az egyén önmagát látja?

Az önmagával szembeni sztereotípiákkal és előítéletes hiedelmekkel való személyes elfogadást és egyetértést önbélyegzésnek (Corrigan, Watson és Barr, 2006) vagy internalizált megbélyegzésnek (Watson et al., 2007) nevezzük. A széles körben alkalmazott kisebbségi stressz modellben (Meyer, 2003) az önbélyegzés vagy az internalizált megbélyegzés a megbélyegzés tapasztalatai által kiváltott stressz proximális eredménye. A pszichológiai mediációs keretrendszer (Hatzenbuehler, 2009) elismeri, hogy a proximális eredmények, mint például az önbélyegzés, megmagyarázhatják az összefüggést a társadalmi megbélyegzés disztális kimenetele és a pszichopatológia között.

Az internalizált megbélyegzés egyedi érzelmi szorongással, önértékelés elvesztésével, alacsony önértékelés érzésével, az önhatékonyság elvesztésével és végső soron mentális egészségi problémákkal társul. Az önbélyegzés funkcionális költségekkel is jár. Például az internalizált megbélyegzés oda vezethet, hogy valaki nem is pályázik állásra, mert úgy gondolja, hogy nem képes.

A McLean Kórház Behavioral Health Partial Hospital programjának betegei gyakran beszélnek a mentális egészség megbélyegzéséről. Néhány évvel ezelőtt készítettünk egy tanulmányt annak megértésére, hogy az internalizált megbélyegzés hogyan befolyásolhatja a kezelés eredményét. Itt találtuk:

• Azoknál az embereknél, akiknél a felvételkor magasabb volt az internalizált megbélyegzés, nagyobb volt a tünetek súlyossága, és alacsonyabb az ön által bejelentett életminőség, működés és fizikai egészség a mentesítéskor (Pearl és mtsai, 2016).
• A kezelés során a résztvevők az internalizált megbélyegzés általános csökkenését tapasztalták.
• Azok, akik teljesítették az internalizált megbélyegzés megbízható változásának kritériumait, a legtöbb tünet kimenetelében is nagyobb javulást tapasztaltak.
• Az eredmények konzisztensek voltak a résztvevők jellemzői között, mint például a faj, a nem, az életkor, a diagnózis és az öngyilkosság története.

Nem vagyunk biztosak abban, hogy kezelésünk mely részei segítettek csökkenteni a betegek internalizált megbélyegzését. Ez sok minden lehet, és személyenként változhat. Megjósolnám, hogy a támogató és megerősítő interakciók más betegekkel és személyzettel segítettek. Talán a különféle csoportterápiás foglalkozásokon kapott pszichoedukáció segített eloszlatni egyesek meggyőződését a mentális egészségi tünetekről.

Egy biztos - mindaddig, amíg a mentális egészség megbélyegzése társadalmi kérdés marad, szükség van olyan beavatkozásokra, amelyek egyéni szinten segítik az embereket az internalizált megbélyegzés tapasztalataival. A pszichológusok elkezdtek olyan beavatkozásokat kidolgozni és tesztelni, amelyek célja, hogy az emberek jobban kezeljék és megértsék az egyedi megbélyegzéssel kapcsolatos stresszt, amelyet tapasztalhatnak. Ezen beavatkozások közül soknak ígéretes előzetes eredményei voltak, mind az internalizált mentális egészség megbélyegzésének csökkentésében, mind pedig a kapcsolódó mechanizmusok, például az önbecsülés és a remény megerősítésében.

Egy nemrégiben készült szisztematikus áttekintés azt találta, hogy az önbélyegző beavatkozások többsége csoportalapú, hatékonyan csökkenti az internalizált megbélyegzést, és magában foglalja a pszichoedukációt, a kognitív viselkedéselméletet, a nyilvánosságra összpontosító beavatkozásokat vagy a három valamilyen kombinációját (Alonso et al., 2019).

Például a Coming Out Proud (Corrigan és mtsai, 2013) egy 3 szekcióból álló, csoportos alapú manuális protokoll, amelyet kortársak vezetnek (egyének, akiknek mentális betegségben vannak megélt tapasztalataik). Hangsúlya a mentális betegségek nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos adaptív hozzáállás feltárására és ösztönzésére irányul, amely az önmegbélyegzés elleni küzdelem egyik eszköze. Azt javasolják, hogy a titoktartásnak és a nyilvánosságra hozatalnak ideje és helye legyen, és a tanfolyam célja, hogy felhatalmazza az egyéneket, hogy ezt szem előtt tartva válasszanak. Ez a protokoll különösen hatékony lehet a megbélyegzés leküzdésében, mert társak által vezetett.

Egy másik példa a Narrative Enhancement and Cognitive Therapy (NECT; Yanos et al., 2011), egy 20 munkamenetből álló, csoportos alapú manuális protokoll, amelyet terapeuta vezet. Arra az elképzelésre épül, hogy sok mentális betegségben szenvedő ember szükségét érzi identitásának és értékeinek visszaszerzésére és újrafelfedezésére, amelyet a diagnózisuk társadalmi perspektívája megrontott. Ez a kezelés magában foglalja a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatos tapasztalatok megosztását, a csoporttagok visszajelzéseit, az önbélyegzés körüli pszichoedukációt, a kognitív szerkezetátalakítást és végső soron a „narratív fejlesztést”, amelyben az egyéneket arra ösztönzik, hogy új objektíven keresztül konstruálják, osszák meg és érzékeljék elbeszélésüket.

A csoportalapú önbélyegző beavatkozások erősségei egyértelműek - megkönnyítik a társak közötti interakciókat és nyílt csoportos beszélgetéseket, amelyek kibonthatják és eloszlathatják a megosztott negatív sztereotípiákat. Mivel azonban a megbélyegzéstől való félelem és a megbélyegzés internalizálása a mentális egészségügyi ellátás igénybevételének akadályaként került kiemelésre, ez a formátum kihívást jelenthet a beavatkozás hozzáférhetősége szempontjából is.Az önbélyegző beavatkozások más médiumokon, például okostelefonokon keresztül történő eljuttatása segíthet elérni azokat az egyéneket, akik vonakodnak keresni a szolgáltatásokat, vagy olyan területeken élnek, ahol a csoportok nem állnak rendelkezésre. A kézbesítés módjától függetlenül nyilvánvaló, hogy egy erős közösség kialakítása olyan emberekkel, akik megosztják a mentális betegségekkel kapcsolatos megélt tapasztalataikat, gyógyító lehet.

Corrigan, P. W., Kosyluk, K. A. és Rüsch, N. (2013). Csökkenteni az önbélyegzést azáltal, hogy büszke. American Journal of Public Health, 103 (5), 794-800. https://doi.org/10.2105/AJPH.2012.301037

Corrigan, P. W., Watson, A. C. és Barr, L. (2006). A mentális betegség önbélyegzése: Az önbecsülés és az önhatékonyság következményei. Journal of Social and Clinical Psychology, 25 (8), 875-884. https://doi.org/10.1521/jscp.2006.25.8.875

Hatzenbuehler, M. L. (2009). Hogyan kerül „a bőr alá” a szexuális kisebbség megbélyegzése? Pszichológiai mediációs keret. Pszichológiai Értesítő, 135 (5), 707. https://doi.org/10.1037/a0016441

Meyer, I. H. (2003). Előítéletek, társadalmi stressz és mentális egészség a leszbikus, meleg és biszexuális populációkban: fogalmi kérdések és kutatási bizonyítékok. Pszichológiai Értesítő, 129 (5), 674. https://doi.org/10.1037/0033-2909.129.5.674

Pearl, R. L., Forgeard, M. J. C., Rifkin, L., Beard, C. és Björgvinsson, T. (2016, április 14.). A mentális betegségek internalizált megbélyegzése: Változások és társulások a kezelés eredményeivel. Stigma és egészség. 2. (1), 2–15. http://dx.doi.org/10.1037/sah0000036

Rüsch, N., Angermeyer, M. C. és Corrigan, P. W. (2005). Mentális betegség megbélyegzése: Fogalmak, következmények és kezdeményezések a megbélyegzés csökkentésére. Európai Pszichiátria, 20 (8), 529-539. https://doi.org/10.1016/j.eurpsy.2005.04.004

Philip T. Yanos, David Roe és Paul H. Lysaker (2011). Elbeszélésjavítás és kognitív terápia: új csoportalapú kezelés a belső mentális megbélyegzéshez súlyos mentális betegségben szenvedők körében. Nemzetközi folyóirat a csoportos pszichoterápiáról: Vol. 61. szám, 4. szám, 576-595. https://doi.org/10.1521/ijgp.2011.61.4.576

Watson, A. C., Corrigan, P., Larson, J. E., & Sells, M. (2007). Önbélyegzés mentális betegségben szenvedőknél. Schizophrenia Bulletin, 33 (6), 1312-1318. https://doi.org/10.1093/schbul/sbl076